gondolatok

    Az elmúlt időben több helyről is megkaptam, hogy nem vagyok elég határozott. Elég magabiztos embernek látom magam - ezt is sokszor megkapom, úgy látszik, nem csak ez függ össze a határozottsággal. Az első, amire gondolok, az, hogy lassan beszélek. Ez sokakat megnyugtat, többeket idegesít viszont, és azt hiszem, az hogy keresem a gondolatokat megnyilvánulás közben, határozatlanságot sugall. Vajon mennyi erőfeszítés lenne gyorsabban összeszedni gondolataimat? Azt hiszem, nem sok. Ez a gondolat mindenképpen fejleszthet. Egy újabb dolog, amire figyelni kell. Örülök, hogy feljegyeztem.
    Még valami, ami azt hiszem, szorosan idekapcsolódik. Folyamatosan bágyadt vagyok. Elbambulok, erőltetnem kell a szememet, hogy odakoncentráljak valamire. Talán ez egy ösztönös védekező mechanizmus a külvilág komplexitásával szemben, olyan, mint amikor tízévesen a fejemre húztam a kabátot és úgy kezdtem el átrohanni a piroson. Nem látok, engem se látnak. Ha így van - márpedig eredményét tekintve ezt tapasztalom -, akkor ezen sürgősen változtatni kell. Ki kell nyitnom a szememet, meg kell erőltetnem magamat, hogy minél több mindent befogadjak. A szellemi világ hatalmas mélységeivel folyamatosan hívogat engem; a fizikai világot pedig nem utasíthatom vissza. Amit a földön meg lehet élnem, azt éljem is meg. A test ajándéka véleményem szerint az anyagi lét megtapasztalásának gyönyöre végett adatott. Hát éljünk vele!
Azon gondolkoztam délelőtt, az ember gondolatvilága milyen, egymástól nagyon távol helyezkedő elemeket tartalmaz. Egyszer azon gondolkodom, milyen vágyódásom van a Quinn által meghagyóként aposztrofált életre, és mi az a gát, ami engem ettől (Istentől) elválaszt - másszor azon, hogy gyorsabban kellene beszélnem. Varietas delectat.